Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel találkozunk. Egy szerkesztő-riporter, egy technikus, egy operatőr és egy másik televíziós újságíró készülődik a forgatáshoz. És plusz egy fő, aki mindezt írásos és werk formában is megörökíti. Tessék, forog, cut, leállunk. A nagyja pedig csak ezután jön utómunka formájában.
A felvétel előtt laza chitchat zajlik, amolyan csajos. Törött körömről, női energiákról, hogy amióta tart az NTGN képzése, szerkesztő-riporterünket, Ágit azóta érdekli a közélet. „Addig jó, míg az ember izgul egy-egy felvétel előtt. Addig érdekli őt, amit csinál” – mondom neki nyugtatólag. Mint kiderül, már nem először puffogtatva e bölcs gondolatmenetet. Ági közben elújságolja, hogy az Agenda műsorában szeretne elhelyezkedni, és előszeretettel jár be a Komment felvételére is a Hír TV-be.
Két karosszék bekészítve, az operatőrünk, Zsolt segítségével szépen bevilágítva, s pillanatok alatt elfoglalják helyüket a terepgyakorlat főszereplői. A 75 éves Nógrádi György korát meghazudtolóan bírja a hajtást: már a harmadik egyórás interjúján van túl aznap, mire hozzánk ér. Mint mondja, ebédelni sem volt ideje, de mit sem érezni ebből az úriemberen. Amíg a technikai beállítások zajlanak, rendkívül közvetlen csevegésbe kezd velünk. Ki milyen nyelvi készségekkel bír, ki honnan jött, és hová tart. Így hangzik el egy „pstruh” (pisztráng) és egy „jahoda” (eper) felkiáltás is. A tanár úr ugyanis már szórja is szlovák tudását, miután meghallja, hogy szerény személyemben egy felvidéki is van a csapatban. Nógrádi Györgynek minden egyes napja rendkívül be van táblázva. Sokat jár a Felvidékre is, és ha kell, oroszul is megérteti magát. Mindent szeret, ami utazás és a szerb, horvát, angol és német nyelvet is bíró szakértő nehezen mond nemet a szereplésre – szerencsékre.
Tessék!
Csapó, és már indulunk is: „Várd meg a tesséket.” – ezt persze Ági is tudja, ám az adrenalin dolgozik. Végül minden készen áll ahhoz, hogy egy átfogó, mindenre kitérő beszélgetést vegyen fel interjúalanyával. Amiben nem nyúlnak hosszúra a válaszok, megfontoltak a mondanivalók, pontosan annyi hangzik el, amire szükség van. Nógrádi úr készséggel fogadta el az interjúfelkérést, Ági pedig úgy felkészült, ahogy csak lehetett. Gyűrögeti papírjait, amire nincs is igazán szüksége. Minden témához hozzá tud szólni, mintha minden egyes nap a politikai élet történéseivel foglalkozna. Hiába, egy rendes előmunkát követően úgy tud kérdezi egy jó riporter, mintha többé kevésbé maga is szakértője lenne a témának, az interjúalanynak. Ági lelkesen osztja meg, mennyire élvezte az adatgyűjtés során megnézett kvízműsort. Szó esik arról, milyen fontos, hogy egy riporter legalább minimális objektivitást mutasson. Hogy miért nem jó, ha 3 globális „játékos” mellé negyediknek, nem egy azonos rangút ültetnek egy asztalhoz vitázni. A háborúval kapcsolatban György megjegyzi, hogy senki sem nyerhet. És hogy a közéletben a morál csak hatodlagos. Hogy értékek helyett, érdekek mentén politizálnak manapság a legtöbben.
18 perc.
Ilyen terjedelmű nyers felvétel játszódik fel, mely során az orosz-ukrán háborúról, a gázai övezetről, a Csatt adásairól, a multirpoláris világrendről, Grönland és Panama helyzetéről egyaránt szó esik. Ahogy a 40 nyáron át tartó szállodavezetésről is. Az egykor telepített idegenvezetőként dolgozó Nógrádi György ugyanis a balkán szerelmese. A gasztronómia és a puskaporos hangulat miatt sosem lankad a régió iránti érdeklődése. „Háborúkat várok, persze nem a szó jó értelmében. Viszont Nagy-Albánia létrejötte és Bosznia szétesése elkerülhetetlen. Három nemzet nem tud békésen meglenni egymással, és bár Afrikában is hasonló problémák ütik fel rendszeresen a fejüket, a 19. században megrajzolt határok miatt ott más a helyzet.” A párbeszéd kitér a németországi választásokra, az Angela Merkelről szóló könyvére és a családot érintő kérdésekre is.
Balázs, a tévés szakirány másik jelenlévő hallgatója minden szükséges információt feljegyzetel: melyik kártyán, hányadik perc a használható, melyik mikrofon mit rögzített. Peti technikusként rengeteg hasznos tanács mentén koordinálja Ágit mindvégig. A tapasztaltabb tévések instrukcióit pedig mindig érdemes nyitottan kezelni. „Ha kitakarja az alany kezével az arcát, vagy megszólal a telefonja, érdemes újravenni a kérdést az elejétől.” – ha éppen eszébe jut a riporternek újra feltenni azt, elkerülendő az utómunkával javíthatatlan malőröket. Tökéletesen vágható nyersanyag-mennyiség gyűlik össze – nem úgy mint, amikor egy 70 perces interjúból kell egy emészthető hosszúságú végeredményt alkotni. Sokan jártunk már így az évek alatt, de az ilyen nehezített körülményeket is meg kell ugrani.
Ráadásként jöhet a vágóképek felvétele, amire a fedések miatt van szükség: egy manökenes vonulás itt, egy lámpafényes-szobros schnitt ott. Lassan kezdenek az MTA dolgozói hazaszállingózni, ideje nekünk is befejezni a forgatást.
Közben elcsevegünk a televíziózás jövőjéről, hogy mi felé halad a világ, és hogy körülbelül 10 év van még a „szögletesnek” mondható tévézésben, idővel azonban a komoly technikával felvett műsorokat felváltják majd a telefonnal könnyedén rögzíthető anyagok. Ami közös bennük, hogy a nagyja feladat csak ezt követően jön. Az utómunka ugyanis még egyszer annyi időt elvesz a videós anyagoknál, mint a forgatás leszervezése és lebonyolítása. A hang alapján kezdődhet a scriptelés, a time code-ok kijegyzetelése, amiből hamarosan aztán összeáll a hasznos rész. A vágó pedig akkor jön a képbe, amikor grafikonokkal, külön az alanytól beszerzett fotókkal és az internet adta illusztrációkkal színesedhet az interjú.
Az ilyen terepgyakorlatok során megtapasztalhatják az NTGN-es diákok, mennyi komponensből tevődik össze egy-egy forgatás. És ha mindez jó hangulatban telik, sok nevetéssel és érdekességgel, pozitív élményként lecsapódva, végül ott tarthatnak az újságíró-palánták, ahol Ági is: alig várva, hogy mindezt élesben is csinálhassák.
