Marx Éva mindig tanul valamit. Nemzetközi tanulmányok alapszakot végzett a Kodolányin, televíziós műsorkészítőnek tanult a Komlósi Oktatási Stúdióban, az NTGN képzésében a televíziós rendezés kulisszatitkaiba lesett bele. Sokan az M5 kulturális csatorna műsorvezetőjeként ismerik. Úgy érzi, a legtöbbet abban fejlődött, hogy képes egy produkciót egészben is látni.
A kulturális csatorna idén mutatta be a saját gyártású, Ami maradt – A bennünk élő háború című televíziós dokumentumfilmedet. Mi motivált a film elkészítésében?
- A legjobban mindig is az emberi lélek érdekelt, ugyanakkor dolgoztam számos történelmi tematikájú műsorban is. Így vajdasági származásúként adta magát, hogy a délszláv háború generációkon átívelő hatását dolgozzam fel egy személyes hangvételű dokumentumfilmben.
Milyen volt a film fogadtatása?
- Még sosem volt olyan munkám, amelyre ennyi visszajelzést kaptam volna. Nem csak vajdaságiak reagáltak és osztották meg ismeretlenül is a történetüket, hanem Magyarország különböző pontjairól is érkeztek reakciók és történetek a volt Jugoszlávia térségében dúlt háború kapcsán. Talán azért történt mindez, mert a filmben az informatív részek mellett az igazi hangsúly a saját élményeken, emlékeken, megéléseken volt.
Ha nem csak ezt a traumatikus időszakot nézzük, hanem a vajdasági kisebbségi létezést, akkor miként határoznak meg téged a szabadkai gyökereid?
- Nagyon nehéz kérdés. Nem tudom, hogy szabad-e ilyet mondani, de talán az élethez és a munkához való hozzáállásomban. Utóbbi kapcsán kaptam már olyan visszajelzést, hogy az elkötelezettségem és az akaratom fakadhat a kisebbségi létezésből is, hiszen megtanultam a saját bőrömön, hogy sokszor többet kell teljesítenem, mint egy más helyzetből indulónak. Ugyanakkor az elfogadásban és az alkalmazkodó képességben segített, hogy egy sokszínű közegben szocializálódtam szerbekkel, horvátokkal, magyarokkal.
Volt vajdasági diákjaink tollából sok tárcát olvastam gyerekkori atrocitásról, amit a magyarságuk miatt szenvedtek el. Neked volt ilyen tapasztalatod?
- Igen, de rögtön hozzá kell tennem, hogy mindkét oldalról értek ilyenek. Ott például azért, ha egy szituációban magyarul szólaltam meg. Ezt keményen szóvá tették. Itt pedig azért szóltak be, mert a magyar határon szerb útlevelet adtam.
Szegeden kezdtél tanulni, mégis egy helyi rádiónál kötöttél ki. Hogyan történt mindez?
- Már a gimnázium alatt is sokat voltam színpadon, verseket mondtam, énekeltem. Egyre többször mondták, hogy jó a hangom és szépen beszélek, jó lenne a médiában próbálkoznom. Az egyetemi rádiónál nem volt hely, de később a Rádió88 egyik műsorvezetője megkeresett. Később dolgoztam a Kossuth rádiónál, majd a tévés tanulmányok után kerültem az M5 kulturális csatornához.
Az RTL Klub és a TV2 mellett az M4 sportcsatornán és az M5 kulturális csatornán is sok NTGN-ből kikerült fiatal dolgozik. Miért éppen a kulturális csatorna felé vezetett az utad?
- A kereskedelmi tévézést valahogy nem érzem magamhoz közelinek, a sporthoz pedig nem értek, így azt hiszem, hogy itt a helyemen vagyok. A kulturális híradó mellett a Kritika, a História és a Történelmi Rangadó című műsorokban dolgozom jelenleg.

Mi az, amit a legjobban szeretsz most a munkádban?
- Egyrészt azt, hogy elkezdtem megérteni, hogy nem kell túlkészülten mindent jobban tudni, mint esetleg a vendégem (nevet). Talán már nem izgulom túl a beszélgetéseket és képes vagyok partnerként részt venni bennük. Másrészt nagyon élvezem, hogy egyre komplexebben látom a munkámat, sokat tanulhatok a különböző területeken dolgozó kollégáktól.
Ezért gondoltad azt, hogy a televíziós rendezés kulisszaititkait is szeretnéd megismerni?
- Forgatok is olykor és ehhez nagy szükségem van arra a rendezői tudásra, amely a látásmódomban újat ad. Izgalmasnak találom azt, hogy egy forgatáson egy rendezői koncepció miként valósul meg. Például nagyon nehéz jól elmondani egy stábnak azt, hogy mit szeretnék. Ha ez nem jól sikerül, az a végeredményen is látszik.
Mi volt az a rendezői szemléletmódban, amely a Lakatos András vezette kurzuson új volt a számodra?
- A legtöbbet abban fejlődtem, hogy képes vagyok egy produkciót egészben is látni. Egészen más ugyanis felülnézetből valami, mint lentről, egy résztvevői szemszögből. Másrészt sokat fejlődtem a kommunikációs szinteken, hiszen nem árt tudni, hogy miként kell jól instruálni, hogyan lehet úgy átadni egy kérést, hogy a szándékot jól dekódolja a munkatársam. Ráadásul ízlésbeli dolgokban is előrébb járok, köszönhetően annak, hogy rengeteg külföldi és hazai példát láttam arra, hogy miként lehet valamit rosszul vagy igényesen megvalósítani.
Milyen terveid, céljaid és álmaid vannak a médiában?
- Hosszú idő után először érzem úgy, hogy a helyemen vagyok és ezt szeretném csinálni: még jobb beszélgetéseket készíteni. S mivel a lélek érdekel a leginkább, elgondolkodtató, átélhető, személyes történeteket szeretnék megosztani a nézőkkel.
