Takács Zoltánnak a legélvezetesebb órákat köszönhetjük online újságíróként. Töretlenül végigkísért minket másfél éven át. Foglalkozásai mindig érdekesek és viccesek voltak, ő maga pedig rendületlenül türelmes és jófej. Mindig rákérdezett, hogy vagyunk, s ha nem is a legjobb passzban talált minket, az óra végére akkor is nevettünk. Egymáson, a sajátos megoldásainkon, a soron következő feladaton.
Műfajismeret, majd kreatívírás. E két tantárgyon üdvözölhetjük Zolit a “szószéken”. Meddig tart a tudósítás, és honnan térünk át riportra? Miben különbözik a tárca és a glossza? Persze gyakran vegyülnek a műfajok, nem árt azonban tisztázni, hogy az eszköztárunkat a megfelelő indíttatásból tudjuk használni.
Az elmélet és az ízig-vérig gyakorlat mindvégig harmonizál. Jöhet rögvest egy-egy téma- és portréinterjú (b)első körben? Engedd el a fantáziád és költs verset, írj át dalszöveget, szedd novellába a csoportbéli vagy gyermekkori emlékeket. Csak úgy onthatod magadból útiriportjaidban a sorozatos szóképeket. Üdítő módon kinyilváníthatod zene- és kulturális programokról is a leplezetlen véleményed. Gasztro-kritika? Az egyik kedvenc műfaj, főleg ha csoporttársakkal begyűjtött emlékeket vetsz papírra, s gyakorlófelület lévén határtalanul cinikusan odapirítva izgalmassá teszed az élményt. A legfrappánsabb szókapcsolatok és gondolatmenetek bizony ekkor születnek. Mindezt publikálható formába kéne szofisztikálni? Zoli hivatott diákjaival megértetni: mi az erős, mely nem tűr nyomdafestéket, és meddig tudunk még a keretekbe beleférni.
Szólhatott a fáma egy félresiklott teaszeánszról, és büszke nők lehettünk a nőnapi publicisztikánkkor. Górcső alá vehettünk általunk választott könyveket és filmeket, az óra során – vagy házi feladatként kiadott – megnézésre ítélt alkotásokat is. Szó szerint ódákat zenghettünk kedvelt tárgyainkról, a rajziskola után szabadon pedig ma már írásban is pontosan megfogalmazunk egy csendéletet az ablakból.
Társkereső szöveget egy híres ember tollára szabni, szájába adni újabb kihívás. Ahogy a szaloncukor-tesztelés émelyítő ízei közt lavírozva egy különös “faszállító” kocsiról készült képet firtatni. Legizzasztóbb pedig egy bibliai történet alapján aktuális párhuzamot vonni, bizony nem piskóta. Állatmese stílusban valós hírt átdolgozni? Olyan dolog, amit még mások sem restek megemlegetni: A szavanna keselyűi lecsaptak Lakodalmas Lajhárra. Rejtély övezi, mint a videóklipet, vagy használati tárgyat, amit körül kellett írni – miközben van, akit a telefonja, míg mást a laposüvege ihleti meg, igazi móka. Aztán felcsendül szimfonikus zeneként a tenger hangja, és a gondolatokat szabadon áramoltatva szonettet is megtanulsz írni.
Olykor lelkünk mély bugyraival játszunk, és környezetünket meglepve felfedjük például egy kedves dalról szóló irományunk. Kifejezzük felháborodásunkat egy globális témáról, keményen adagolva kendőzetlen álláspontunkat egy tévés valóságshow-ról. Igen, ezt mind az NTGN online újságírás képzésén belül szabadon meg lehet tenni.
Itt nem csak írsz, hanem átélsz és megosztasz. Hogy mi volt életed legszebb napja, vagy hogy melyik az imádott filmrészleted, a komplett jelenetet leírva. Aztán hirtelen összeérnek a szálak két párhuzamos esemény felelevenítése közben, és már prezentálhatod is a kedvenc versed titokzatos köntösben. Közös elemzés vár a kiválasztott dalszövegekre, helyt kap életed legfurcsább esete, vagy az éppen aktuális legfájdalmasabb megélések egyike. Majd felfedheted visszatérő álmaid, számodra fontos festményhez és fotóhoz fűződő viszonyaid.
Egy valódi időutazás ez az óra, ahol nosztalgikus érzés életünk meghatározó momentumaiban fürödni. Felpezsdítő magunkon elmélkedni, mindezt pedig szavakba öntve egymásnak tálalni. Mert ahogy a többi NTGN órán, egymástól is hihetetlenül sokat lehet tanulni. Zoli pedig tesz róla, hogy hasznosan, de kedves szavakkal tudjon visszacsatolni, s ez alapján is rengeteget haza tudjunk vinni.
Az alábbi szösszenettel búcsúztunk tőle, úgymond az egyik feladatát “fordítva ellene”. Nem könnyű egy (eleinte) csupa lányos csoporttal, és ez a rámért “végső csapás” sem kíméli. De tudjuk mi, hogy tudja ő, hogy ez is csak csupa szeretetből:
● Zoltán! Fázol tán?
● (Fá) Zoltán kreatív.
● (Fá) Zoltán kreatívír.
● (Fá) Zoltán a kreatívírás.
● (Fá) Zoltán a kreatívírás maga.
● (Fá) Zoltán, maga kreatívírást tanít?
● (Fá) Zoltán, maga a kreatívírást zseniálisan tanítja.
● (Fá) Zoltán egymaga a kreatívírást zseniálisan és jókedvűen tanítja.
● (Fá) Zoltán egymaga a kreatívírást zseniálisan, jókedvűen és szabadon megtanítja.
- Milány Kincső
