Vajon mennyire van még helye a modern tartalomfogyasztásban az FM rádiózásnak? Az on-demand megoldások egyre népszerűbbek, ám az FM rádiók is próbálják tartani egyedi varázsukat. Kalácska Gábor, a Rocker Rádió vezetőjeként és a Mediaworks munkatársaként az NTGN digitális tartalomkészítő szakirányának új tanára. Őt kérdeztük a szakmai útja mellett a rádiózás átalakulásáról is.
Mennyire tartozik a napi rutinodba a rádióhallgatás?
Még rádiósként is alig. Az FM rádió számomra technikai megoldás – egyébként mindig azt a platformot választom, ami a legjobban kiszolgálja az igényeimet.
Mi volt az a pillanat, amikor érezted, hogy a rádiós pálya az igazi számodra?
Sosem készültem rádiósnak. 5-6 évesen csinálgattam otthon rádióműsorokat szalagos magnóra, de álmaim inkább a foci és a rocksztárság körül forogtak. 1994-ben Kazincbarcikán megnyílt az első kereskedelmi rádió. Egy dobos barátom, akit technikusnak hívtak oda, magával vitt az állásinterjúra. Bár eredetileg nem engem kerestek, mégis ott maradtam – így kezdődött a rádiós kaland, és már több mint 30 éve tart. Addig akartam maradni, amíg nem érzem munkának, vagy tehernek. Azóta is megmaradt ez az érzés.
Mi volt a misztikuma számodra, ami vonzott?
Rögtön egy reggeli műsort kaptam, és az emberek azonnal reagáltak az élő formátumra. Hirtelen ismert rádiósok lettünk. Mindeközben imádtam, hogy én választhattam ki a zenéket. Így ismerték meg a kazincbarcikaiak a Pantera, a Red Hot Chili Peppers, vagy éppen a Guns and Roses dalait a korai sávban.
Hogy érzed, a podcast műfajával kiegészíti egymást a rádiózás, vagy elszívják a hallgatókat egymástól?
El kell fogadni, hogy már a hallgató az úr, az ő ideje számít. Ha “azonnal” ott tudok lenni nála egy jó minőségű, kész tartalommal, amihez épp kedve van, nyert ügyem van. 2012-ben a Juventus Rádióban készítettük a Budapesti Arcok műsort, ami egy esti, kevéssé hallgatott sávba került be. Feltöltöttük a rádió weboldalára is, és néhány nap alatt háromszor annyian hallgatták meg, mint élőben. A hallgatóknak lehetőséget kell adni a kényelmes tartalomfogyasztásra. Mondhatnám, hogy mi találtuk fel a podcastet, de valójában csak adtunk plusz egy lehetőséget a hallgatóknak.
Mi volt a kitűzött célod eleinte rádiósként, és mi a cél ma?
Félig gyerekfejjel óriási buli volt, amiért ráadásul még fizettek is. Bár a közönség azonnal és kíméletlenül kifejezte, ha valami nem volt jó. A legfontosabb cél megtalálni a helyünket a világban: mik vagyunk, mit tudunk kínálni, amivel meg tudjuk ragadni a figyelmet. Én legalább háromszor kezdtem újra rádiózni. De az első online rádióm indítása ugyanúgy hozta az új élményt: egy új világban, új lehetőségekkel.
Mi lehet a rádió vonzereje a manapság?
Valerie Geller írja a Sikeres Rádió című alapműben, hogy a rádió ígéretet hordoz. Ha azt mondom, hogy csak mai dalokat játszom, akkor nehezen fogadják majd el a 2010-es Shakirát. Ha az ígéretet nem sértjük meg, megvan a vonzerő, és a hallgatók hűségesek maradnak.
Egy berlini kereskedelmi rádiónál lecsökkentették a műsorvezetők adásban lévő idejét, hogy a közösségi médiára tudják fordítani azt. Szerinted jó ez az irány?
Ez nemzetközi trend. A DJ 40%-ban rádiós műsorvezető, 60%-ban influenszer. A rádiós tartalom a podcast promója és fordítva. A Rocker Rádióban nálam is kiegészíti egymást a közösségi média, a podcast és a rádióműsor.
Mit tudsz adaptálni a Mediaworks termékfejlesztési vezetői szerepéből és a rádiós jelenedből, múltadból a digitális tartalomkészítés szakirány oktatásába?
Rengeteg új megoldást látok, amely néhány hónap vagy év múlva már bevett gyakorlat lehet a médiában. Sokan azonban nem hiszik, hogy az általuk nem kedvelt, vagy csak épp kevésbé ismert dolgok működnek. A fejlődés viszont új lehetőség: aki ezt felismeri, az szerzi meg az előnyt. Ezt a felfogást szeretném átadni a hallgatóknak.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra oktatóként?
Hogy a saját lelkesédesem és szeretetem a média felé át tudjam ragasztani azokra, akik beülnek az óráimra.
Milyen útravalót adnál röviden a fiatal médiaszakembereknek?
Egyrészt, hogy ne féljenek az újtól, kipróbálni az ötleteiket. Másrészt, hogy merjenek hibázni: abból tanul a legtöbbet az ember!
Hogyan látod a mai fiatal feltörekvőkben rejlő potenciált?
Könnyebb eljutni az emberekhez, „csupán” hatalmas adag elszántság, hit és kitartás kell hozzá. Akikben ez megvan, és hisznek az önazonosnak vélt tartalmukban, azokban hatalmas potenciál rejlik. Remélem néhányuknak tudok majd segíteni, hogy ez a kiaknázandó sansz sikerré változzon.
-Milány Kincső-