Az online újságírás program témavezető tanára, Pósa Árpád gyakran hagyta ránk a témaválasztás lehetőségét. Könnyű módszernek tűnhet ez, ám érdekes tárgyat találni írásaink alapkövének sokszor eleve a legnehezebb.
Emlékszem az egyik “nagy áttörésre”, amikor mindannyian átszellemültünk. Talán ekkor érkeztünk meg igazán az online újságírás órára. A balerína történetén át, akit egy éve temetett maga alá egy fővárosi házomlás. Mit érezhet, hogyan tovább, mi történhetett előtte, az irdatlan csapás alatt, majd utána a testében, a lelkében? A szerencsétlenül járt táncosnő haláltusáját mindannyian hátborzongató empátiával jegyeztük le. Nekilendülni, “átérezni”. Aktuális hírből kiindulva, de fiktív olvasatban, egy valós tényeken alapuló, nagy hatású átirattal próbáltunk előrukkolni. Ahol szomorú témát kellett végiggondolni, ám annál aprólékosabban és nyomatékosítva átadni a miérteket, hogyanokat, az esetleges kimeneteleket. Drámai pillanatok voltak ezek, melyet talán mindannyian megjegyeztük.
Ezen kívül persze foglalkoztunk egy sor fontos és globális tartalomgyártással, mint például a covid alakulása A-tól Z-ig. Forráskutatást végeztünk a távhő és a CO-kibocsátás ügyében, mindeközben rájöttünk, hogy az információk lenyomozása egy labirintus, mely külön munkamenetet és időt igényel. Végigjárni egy-egy felröppent hír, egy vonzó statisztika valódi hitelességét, fontos lépés!
A számok tengerében úszva elménket kiszellőztetve ellátogattunk a szomszédos rétre is. Az ikonikus pipacsmező bevonult a köztudatba és a csoportunk meghatározó történetébe. Itt légy igazán okos és költs róla valamit, ami hasznos, érdekes, írásra érdemleges! Ki a biológiai, ki az ökológiai, ki az esztétikai oldalát fogta meg az első hallásra lehetetlennek tűnő témaötletet. Megszoktuk már azonban, hogy nem érdemes tenni a tehetetlent. Mindenből képesek vagyunk eggyel jobbat kihozni, mint amit elsőre magunkról feltételezünk, a valós képességeinkból kinézünk…
Az utolsó léggitározás
Közeledve a képzés végéhez, Árpi úgy akarja elengedni a csoportjai kezét, hogy bár éles nagyközönség előtt nincs lehetőség megversenyeztetni az irományokat, a záróanyag olyan legyen, ami bárhol megállná a helyét.
Kétszer is elpróbáltuk a főattrakciót: próbaanyag és záróanyag keretében. Árpi ez alapján értékelte ki a teljesítményünk ívét – kritikusan, de mindenki számára hasznos útravalót adva a leendő újságírói pályáján. Egymás anyagait elemezve gyakran voltunk kedvesebbek a kelleténél, többek közt ezért is szükségszerű, hogy a tanárunk ne kíméljen minket! Objektív értékelésével ráadásul gyakran úgy megfordította a téma megragadásának lehetőségét, hogy azzal egy teljesen más kontextusba helyeződött az egész. Úgy kérdezett egy életpálya tapasztalatával újragondolva a történetmeséléseinket, hogy az új megközelítés általában egy jobb értelmet nyert. Olvasóbarátabbá és szélesebb körben is izgalmassá tette az ötleteinket.
Ahogy én zártam a történetemet…
A kedvenc visszatérő témám, a sommelier-ek kultusza a többiek számára is közkedveltté és izgalmassá vált a képzés alatt. Ráadásul az életutammal összhangban bontakozott ki és vált világossá a téma. Árpinak köszönhetően újabb kérdések merültek fel, melyekre válaszokat is szereztem – többek közt a zárótéma kidolgozása alatt.
A legviccesebbé kikerekedett publicisztikámnál pedig megtanultam, milyen könnyedén félre lehet értelmezni egy gondolatmenetet. Egy huszárvágással vesztettem el a témám komolyságát, a csoportom fókuszát a mondanivaló valódi jelentőségére. Így lett egy ketrecharcos riportból valami teljesen más, aminek felolvasásakor zengett tőlünk az épület, csorogtak a könnyek. Máig mindannyian felidézzük – én kétszeresen. A pontos megfogalmazás jelentőségét is egyszer s mindenkorra megtanultuk ezen.
Tény, hogy megemlegetjük az egész képzés ikonikus mozzanatait, a humoros pillanatokat természetesen duplán. Mégis leginkább azt reméljük – a nagyérdemű elé tárva írásos anyagainkat – , hogy az NTGN intézménye kétségtelenül érezheti: a ránk áldozott erőforrások nem voltak hiába.
- Milány Kincső
