Kondor Kittinek mindig van valami új a tarsolyában. Egy beszédtechnika óra az NTGN-nél ugyanis az értelmes, érthető szövegek beszéddé formálása felé terelgeti a diákokat. És már azt is tudjuk, hogy akkor fáj az arcizom, amikor nincs megfelelően bemelegítve. Hát így indulunk neki a következő beszédtechnika-körnek.
“Szicizi, szezece… Sziszeg? Lent van rendesen a nyelved?” – kezdi Kitti, és hangsúlyozza, hogy nincs olyan, hogy nem megy! “Gyerünk, formálj hintát!” – és már csavarod is a nyelved, mert nincs megállás, csak egy szusznyi pillanat, hidratálás, és már lehet is folytatni.
Kosztolányi Dezső: Most színes tintákról álmodom műve következik. Ó, egy kis nosztalgia. Felsejlik bennem, amikor szavalóversenyen ezzel régen még én is remekeltem. “Ne csak olvasd, add is elő!” – hangzik a feladvány. Na de nem énekelve, mert az nem tesz jót az előadásmódnak. “Zengjen a hangod, de ne modorosan!” Mi tagadás, nehéz megtalálni az átmenetet…
Rámegyünk a személyre szabott beszédhibákra is. Koncentrálva arra, mi van meg stabilan, és mi az, ami miatt futunk még egy kört az adott feladattal. A diákok résen vannak, a többi órán, kamera előtt gyakorolt szövegeiket beszédtechnikailag is csúcsra járatják.
Fotó alapján szöveg
Válassz két fotót, és beszélj róla kedvedre! De kettő olyan legyen, amelyet a szövegben aztán össze is tudsz fonni. Egy röpke felkészülés, és már megy is. “Dancing monkey és a hajléktalanság” – érdekes párosítás, de ám legyen. Nézed-nézed, majd két perc után már el is kell kezdeni róla beszélni. A mélyvíznek egy olyan változata ez, amely a vártnál jobbat hoz ki az emberből, mert nem lesz olyan merev. A spontán beszéd és improvizáció bizony sokszor zseniálisan sül el. Persze ehhez némi tehetség is kell… Csűrni csavarni a szavakat, ahogy a választott téma alapján egy utcai énekesből nagy név lesz, összekötve az ő sztoriját az egyéni történésekkel. Csak hogy teljenek másodpercek, melyek ilyenkor annyira lassan pörögnek… Bezzeg máskor meg olyannyira szűkös a keretidő, egy vágásnál az örökkévalósággal egyenlő. A lezárás végül a (stopper)óraműpontossággal egybevágva jön: “A semmiből is válhatunk bárkivé” – de szép ez a zárszó.
Még egy felvonás belefér?
A felolvasást gyakorolva automatikusan jön a hangsúly, de az (ön)ítélet és (ön)kritika ezen a ponton kisarkul. Felviszed a hangsúlyt a mondat végén akarva akaratlanul. Tudod elméletben, hogy nem oda kéne tendálni, mégis ellenkezően alakul. Lemérve a monológot pedig az emberben tudatosul, hogy akár 54 másodpercig is tud húzni egy adott gondolatot gondtalanul.
Kitti az óra végén leutánozza a hibákat figyelemfelkeltő idegesítő módon, hogy éreztesse, máshogy kell vinni a hangmagasságot. “Pont fordítva megy az a görbe, mint ahogy ösztönösen jönne” – bezzeg Kittitől annyira természetesen hangzik, hiszen ismerős a beszéd íve: a rádióban és tévében is így halljuk ezeket a műsorvezetők szájából közvetítve.
Belülről nem halljuk..
Nagyon odafigyelsz, megfordítod a dolgot, minden igyekezeted beveted, de csak kívülről annyira okos az ember, hogy tűpontosan hallja, a másik mit ront el. A gyakorlat mást mutat, mert nem halljuk belülről ugyanúgy magunkat, mint amire a külső szemlélő, hallgató rámutat. Ezért is ajánlott felvételről rendszeresen visszahallgatni magunkat, hogy konstatáljuk, mire gondol a tanár, amikor kijavítja az “előadásunkat”.
Hagyjuk hát a tudást több fronton is beivódni az NTGN beszédtechnikája óráján Kitti vezetésével! Így lesz egyszer értelmes és érthető a médiában közvetített szövegünk, mellyel kamerák előtt és mikrofon mögött is megálljuk a helyünk!
-Milány Kincső-
