„Arra számítottam, hogy itt is majd hatszázan leszünk, és csak egy leszek a sok közül. Pozitívan csalódtam!”
Az NTGN egyik új diákjával beszélgettünk, akinek megvolt az első vízválasztó napja az „iskolában”, televíziós újságírás képzésen. Arról mesélt, hogy korábban is dolgozott a médiában, van már tapasztalata, de mindig is hiányolta a személyes fejlesztést, mentorálást.
Úgy gondolta, hogy fejlődni szeretne, hiszen az ember egy életen át tanul… és ebben a szakmában ez kifejezetten igaz is! Szerencséjére szembejött vele egy Instagram-hirdetés a programról, és „hát megpróbálom, hátha sikerül” alapon jelentkezett is hozzánk. Nagyon jól tette, hogy bízott magában, hiszen most már ő is velünk tanulhat az ösztöndíjas képzés keretein belül.
Faggattam kicsit az órákon történtekről, illetve hogy a korábbi sejtései beigazolódtak-e az NTGN-nel kapcsolatban. „Pozitívan eltér az előzetes elképzelésem a valóságtól. Korábban már részt vettem jó pár képzésen – nem csak a médiával kapcsolatosan – és nagyon ritkán, kevés helyen tapasztaltam azt, hogy ne lenne nagy a létszám. Ráadásul olyan mentorok tanítanak, akik tényleg valós ‘terepen’ rendelkeznek évtizedes múlttal, hatalmas tapasztalattal. Mert úgy gondolom, ez nagyon kell… Nyilván fontos elméletet is tanulni, de szükség van az olyan személyekre, akik hitelesen át tudják adni, mi is valójában a televíziózás. Enélkül az elmélet önmagában jócskán kevés.”
Belestünk az új televíziós újságírás csoport órájára is, ahol épp Gulyás Laci bácsi adott nekik feladatot, mégpedig a stúdióban. Ugyan a tanár úr bedobta a kis létszámú csoport tagjait a mélyvízbe, de valójában ez a módszer – tapasztalatból mondjuk – kamatozni fog nekik a későbbiekben. Egyből kamera előtti feladatokkal kezdtek, egy kis szabad beszéd gyakorlással, súgógépről olvasással, szövegírással foglalkoztak. Vették az akadályt, és kimondottan bátran oldották meg a feladatokat. Sor került a munkák, felvételek elemzésére is. Itt jön elő, milyen fontos is az, hogy a csoportlétszám lehetővé tegye az önreflexiót, illetve egymás értékelését is. Hogy mindenkire jusson idő.
„Ha kevesebben vagyunk, nyilván több lehetőség adódik, és elég figyelem jut egy-egy embernek. És ez szerintem fontos, így a jó!” Nem tudja megjósolni, hogyan fog alakulni az elkövetkezendő másfél év az itteni tanulmányait illetően. Az első pár nap alatt viszont máris úgy érzi, végre talált egy olyan képzést, ahol valóban tud fejlődni. Itt sikerül új információkhoz jutni, és magába tudja szívni mindazt, ami még hiányzik a képességei közül, esetleg ami még fejlesztésre szorul. Izgatottan várja, hogy a többi tanárral is megismerkedjen, illetve kíváncsian néz elébe, milyen feladatok elé állítják majd őket az órákon.
