Nemzeti
Tehetséggondozó
Nonprofit Kft.
Az NTGN debreceni alkotótáborának utolsó napján Polgár Zoli van reflektorfényben, a helyi jégcsarnok felé vezényli a lelkes stábot. De mit lehet kihozni ebből?
A csomagtartók megtöltve kamerákkal, kellékekkel, a kisbuszok motorja kellemes háttérzajt biztosít a forgatás menetrendjének tisztázásához.
A szállásunktól nincs túl messze célpontunk, így pár kanyar után már a csarnok melletti parkolóban pakoljuk a szükséges felszerelést.
- Először a hokiedzésről csinálunk vágóképeket, majd jöhetnek az interjúk – hallom Zoli hangját.
A jég hideg, a szívünk mégis meleg
Ahogy sétálunk be a jégcsarnokba, váratlan hideg csap meg minket már a bejáratnál. Pedig novemberben inkább az épületekből kifelé szoktak ilyen élmények érni. Még szerencse, hogy felvettem azt a második pulcsit is, gondolom magamban. Zoli a kabátját a szálláson hagyta, így nehéz órák várnak rá.
A nem túl nagy nézőtéren hipp-hopp feláll a technika a forgatáshoz, két nagy black magic szemléli az eseményeket, a kisebb kamerák pedig már a gimbalon teszik a dolgukat.
- Én majd mondom, hogy ki mit vegyen fel, a fényeket már be is lőhetjük. Az egyik kamera közelizik, akinek biztosabb a keze. A másik csinál egy totált – hallom a főnököt.
A hokiedzésre igyekvő fiúk, lányok örömmel segítenek egy-egy izgalmasabb vágókép felvételében. Keményen kopognak a korcsolyák mindenfelé, a kamerák pedig minden hangot, képet rögzítenek.
Az edzés után két pirospozsgás arcú, talpraesett 10 év körüli hokis fiú ad interjút. Azonnal megértik az operatőrök kéréseit, ügyesen kezelik a mikrofont, bátran nyilatkoznak széles vállú hoki felszerelésükben. Ahogy végeznek, szüleik büszkén ölelik őket, az egész stáb mosolyog.
A fiúk után edzőjük nyilatkozik, azt látom rajta, nem először csinál ilyet.
Az utolsó interjúalany a debreceni felnőtt csapat egyik szlovák tagja, aki edzőként is tevékenykedik a fiatalok mellett. Nyelvi problémák nincsenek, a szerkesztőnek, Zolinak angolul sem okoz gondot izgalmas kérdéseket feltenni.
Már itt érzi mindenki, jó anyag lesz ez, így elégedetten indulunk vissza a szállásra.
Végtelen vágások
A napnak azonban még közel sincs vége, most indulnak a maratoni vágási munkálatok. Nem csak a mai anyagokon dolgoznak a résztvevők, az utolsó nap minden matéria tökéletesítésére lehetőséget ad.
A szerkesztők felvázolják elképzeléseiket a vágóknak: melyik rész jelenjen meg hangsúlyosan a felvételek között, milyen zenét képzel el kísérőnek, stb. Ezek alapján a vágó a saját fantáziáját beleszőve elkészít egy tervezetet. Majd ezután közösen gubbasztanak hosszú órákon át a számítógép fölött, mindent kizárva figyelik a felvételeket. Néha egyikük felkiált.
- Állj meg, ezt már mondta máshol, ne legyen szóismétlés, vágd ki légyszi – tolmácsolja kérését Laura, a szerkesztő Tibinek egyik interjú kapcsán.
- Milyen hosszú ez az interjú-részlet? – hangzik máris a következő kérdés.
- 50 másodperc.
- Az túl hosszú, nézzük meg újra, vágni kell még – és határtalan türelemmel nézik újra sokadszor az adott snittet.
Az interjú megvágása után jöhet a „felvágóképezés”, amely szintén elengedhetetlen eleme a munkának. Végig együtt ötletel a szerkesztő és a vágó, majd a munka zárásaként elvégzik a végső pontosításokat: „fényelnek”, még a nagy levegővételeket, köhögéseket is kivágják.
Közben már este 10 óra is elmúlt. Ma sem kell senkinek bevenni altatót.
Tamási Éva írása
