“Hiszem, hogy okkal születtem Kárpátaljára!”

Gyerekkorában ő volt a “távirányító”, aki az M1, a TV2, az RTL Klub, a szlovák Markíza, valamint az ukrán és orosz adók közt lavírozott. Kellékesként indult felnőtt pályafutása, majd riporterré avanzsált kárpátaljai magyar sajtósként.

Dávid technikai felkészültsége és műsorkészítési tudása folyamatosan fejlődik, amióta az NTGN-nél tanul. A televíziós szakirányon nemrégiben kezdtek el műsorkészítéssel foglalkozni, komplett műsorokat rendezni. De Oczella Gábor mentorálásával már korábban is előfordult már, hogy szétszedték a TV21 Ungvár stábjával forgatott anyagait, hogy a jövőben mit kellene majd máshogy csinálniuk.

• Különösen a technikai felkészültség és a beszédkészség terén fejlődtem. Gördülékenyebben beszélek, és nem csak magamon, de másokon is hallom, hova lehetne még fejlődni – vallja Dávid.

Háborús (média)helyzet Kárpátalján

A műsorokat leállították, csak a híradó mehetett, ezért 2022. március 7-én Dávid úgy döntött, áthelyezi a bázist Budapestre. Az NTGN-hez baráti ajánlásra érkezett, és mai napig kitart a terve mellett: felvértezi magát tudással, és ha lehet, otthon kamatoztatja azt a jövőben.

Ő azon szerencsés kárpátaljai magyarok közé tartozik, akik a háború kitörését követően még biztonságosan el tudták hagyni Ukrajnát. 

• Az új kormányrendelet értelmében a külföldön tartózkodó férfiak kötelesek bemenni a konzulátusra, és lejelenteni az adataikat. Én személy szerint mázlista vagyok, mert egyetlen egy behívó levelet sem kaptam. És bízom benne, hogy ha elhagyni el tudtuk az országot, a hazatérést is el lehet majd intézni – ebben reménykedik.

Hiába nem csapódik be rakéta, kötelezően bekapcsolják a légiriadót jelző szirénát, hogy a helyiek egy pillanatra se felejtsék el, mi zajlik az országban. Bár nem kapnak egyenesen anyagokat a média munkatársaiként, de le tudnak töltögetni információkat Telegram-csatornákról, melyek sokszor nem is ütik egymást, csak más szemszögből vannak tálalva. A nagy túlzások közepette próbálnak reális szemmel nézni a történésekre, és ugyan felhívják a figyelmet a szomszédos országban zajló fegyveres konfliktusra, nem durva rémisztő híreket akarnak közölni, miszerint jön a gonosz orosz hadsereg és legyaulja egész Európát.

• Nem írhatunk, vagy mondhatunk bármit, mi, dolgozók. Az online platformok hozzászólásait is korlátozzák. Ha a front-közeli katonák fotós és videós anyaggal is alátámasztják az eseményeket, akkor bele tudjuk építeni azokat a tudósításba – meséli.

Vissza Kárpátaljára

A háború Magyarországra kényszerítette, de Dávid mindig is úgy érezte, hogy a határ túloldalán a helye.

• Minden lépésem úgy alakítottam, hogy az az otthonmaradásom segítse. Megbecsültnek éreztem magam, több helyen dolgoztam. A háború miatt azonban nem voltak jó kilátások, elmaradtak a kulturális rendezvények, melyekről tudósítottam – most Magyarországon próbál helytállni, aztán meglátja.

Dávid szerint a magyar kormány segíteni fogja a külhoniak hazatérését, és reményei szerint az alkotmányellenes kisebbségi törvények sem maradnak hosszú távon érvényben.

• A magyarság nálunk a vegyes házasságban élők számára egy lehetőség az új világ felé. A magyar nyelv bírása presztízskérdés, hiszen ezáltal állampolgárságot és útlevelet lehet intézni, aminek köszönhetően megnyílik a kapu külföld felé – Dávid egyébként egységesebb és szervezettebb magyarságot lát a kárpátaljai viszonyokban, mint például a felvidéki magyarság tekintetében. 

A háború lezárását követően ki kell majd várni, hiszen a magyarság aránya nagyon megváltozott, sok a belföldi menekült.

• Körül kell majd nézni, van-e értelme maradni? Lesz-e kiért dolgozni? Hogy fognak kinézni az országhatárok? És hogy milyen szankciók várnak azokra, akik elhagyták a háború idején Ukrajnát? – ezek a költői kérdések hangzanak el tőle.

Mindez a jövő zenéje. Mindenesetre egy biztos:

• Szükség van rám, és nekem is kell ez a kárpátaljai kapocs. Hiszem, hogy okkal születtem oda. A mama is nagyon büszke rám, amikor látja a szignómat egy cikk, vagy tudósítás végén. Szeretnék visszatérni és hozzájárulni a közösség fejlődéséhez!

-Milány Kincső-