Nemzeti
Tehetséggondozó
Nonprofit Kft.
A 2024-es nyár többszörösen emlékezetes marad Vasvári Lili számára. A Nemzeti Sporthíradó munkatársa a szurkolói zónában a Szabadság-téren tudósítóként élhette át, hogy a magyar válogatott egy 100. percben szerzett góllal legyőzte Skóciát a labdarúgó Európa-bajnokságon. És az első élő bejelentkezésén is túl van, az olimpia pedig még csak most kezdődik… Az NTGN volt diákjával beszélgettünk.
Élőben jelentkezhettél be a sporthíradóban. Mennyiben befolyásolták a megszólalásodat a skót-magyar meccs izgalmai és a pályán történt baleset?
Két élő tudósítás után a Szabadság-téren úgy beszéltük meg, hogy akkor lesz harmadik, ha nyerünk. A közönség együtt izgult, a drukkerek fogták a fejüket. Döbbent csend és aggodalmas hangulat uralkodott el, amikor Varga Barnabást kitolták a pályáról. A szurkolók utána sokáig skandálták: VARGA BARNI, VARGA BARNI. Majd amikor már majdnem lefújták a meccset, és mégis született egy gól... Annyira hangos lett a szurkoló tömeg, hogy azt sem tudtam ki lőtte a gólt. Ráadásul a kivetítő mellett álltam az operatőrrel, amikor írt a szerkesztő, hogy “akkor élő Lilike”. Azt sem tudtam hirtelen, mit mondjak. Szerencsére volt néhány percem összeszedni a gondolataimat mielőtt ismét kapcsoltak.
Ez volt az első komoly élő tudósításod a pályafutásod során a tévében. Mekkora lépésnek számít ez a saját mércéd szerint?
Ez egy nagyon nagy lépés volt, nagyon boldog vagyok. Számomra ez az élmény van a legfelső polcon.
Hogyan lehet érvényesülni ebben a férfiak által uralt sportszakmában nőként?
Három öcsém van, és kajakoztam is, ahol a fiúk és a lányok együtt edzenek. A kajak-kenu kiskorom óta nagy szerelem, de szeretem a küzdősportokat, az úszást, a vívást, a kerékpárt, és meglepő módon az eddig mumusnak tekintett labdás sportokat is megkedveltem. Számomra tehát ez sosem volt idegen terep. Nagyon jó a tévés csapat is, szeretek bejárni dolgozni.
S ha már csapat. Mi az első szó, ami eszedbe jut az NTGN csapatáról?
Gulyás! Gondolkodás nélkül, hiszen a televíziós szakirányon Gulyás István volt a szakvezetőnk. Mellette pedig Gulyás László is tanított minket, aki különösen nagy hatással volt rám, mert gyerekkorom óta sportújságíró szerettem volna lenni. De nem hagyhatom ki Oczella Gábort és Kondor Kittit sem, akiktől szintén nagyon sokat tanultam a program során.
Melyik volt a legemlékezetesebb óra, amit megéltél nálunk?
A beszédtechnika vizsgám nagyon hamar eljött, "sajnos" túl korán értem el arra a pontra, hogy vizsgázhassak, pedig a kedvenceim közé tartozott az óra. De sosem fogom elfelejteni azt sem, amikor nevetőgörcsöt kaptam felvétel közben. Szerencsére "csak" két csoporttársam volt az alany, de úgy elszégyelltem magam, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Gyorsan kimentem a súgó mellé, felszívtam magam, majd a következő kép az volt, hogy kisírt szemekkel kérdezek tovább. Laci bácsi csak annyit mondott: “Nem baj, megugrottad!”
Mondj olyan gyakorlati dolgokat, amit hasznosítani tudsz az NTGN-nél tanultakból!
Magabiztosság, persze csak egészséges szinten. A terepen való könnyed mozgás, beleértve azt, hogy hogyan viselkedjünk egy forgatáson, miben segíthetjük az operatőrt, a technikust. És hogy mennyit és hogyan kell vágóképezni ahhoz, hogy egy anyagot bosszankodás nélkül le tudjunk fedni.
Mesélj a legembertpróbálóbb helyzetről, amit egy terepgyakorlat során meg kellett oldanod!
Szerencsére az NTGN-nél eltöltött négy év alatt rengeteg forgatáson vehettem részt. Kezdetben tanulóként, később szervezőként. Inkább az utóbbi volt megpróbáltató, hiszen miközben a riportereket és az operatőröket is irányítanunk kellett, nekünk is kellett anyagot készítenünk. Emiatt nehezebb volt a logisztika. De inkább legyen sok diák és foglalják le a stábokat, mint hogy ne készüljön elég tartalom. Mi is megoldottunk végül mindent.
Hogy emlékszel vissza az első napodra a jelenlegi munkahelyeden?
Fél éve vagyok a Nemzeti Sporthíradónál, és a mai napig csípkedem magam, amikor kifelé sétálok a csatornák logói mellett. Számomra ez egy gyerekkori álom volt, az NTGN pedig egy jó ugródeszka volt ehhez. Az, hogy gyakorló tévésekkel dolgozhattam együtt napi szinten, rengeteget adott.
Egy élő felvétel mennyivel "érint meg jobban" téged, mint egy felvételről zajló adás, amiben megvan az újravétel és a vághatóság szabadsága?
A munkám során maximum anyagokat narrálok felvételről, de kétszer volt példa arra is, hogy felvételről tudósítottam. A hibázás lehetősége, hogy "úgyis újra lehet mondani" nem könnyít, inkább nehezít a helyzeten. Az első három élőzés után nem álszerénységből, de komolyan mondom, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, nagyon szerettem volna bizonyítani. Szerencsére úgy tűnik, hogy sikerült.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?
Elég kritikus vagyok magammal szemben, szóval jobbakat, mint amire számítottam. De minden munkakörömhöz kapcsolódó dologban igyekszem napról napra tanulni, mivel úgy tartom, mindig van hova fejlődni.
-Milány Kincső-
