Az újságírás helyesírási normái az elmúlt években jelentős változáson mentek keresztül, különösen az online térben. Mennyire fontos még a szabálykövető írásmód? Milyen hibák fordulnak elő a leggyakrabban? És vajon kiváltja-e a helyesírás-ellenőrzők használata a szabályokat érintő valódi tudást? Dr. Bódi Zoltán nyelvész, az NTGN helyesírási alapismeretek tantárgyának oktatója szilárd álláspontot képvisel minden tekintetben.
Mennyiben változott a jelentősége a helyesírásnak a mai magyar újságírásban?
A klasszikus helyesírás szabályszerű nyelvi kivitelezése az online újságírásban látványosan gyengül. A nagyobb portálok jobban odafigyelnek erre, míg a tematikus oldalak vagy blogok gyakran tele vannak durva helyesírási és stilisztikai hibákkal. Élnék a gyanúperrel, hogy az ide író személyek nem is mindig újságíró végzettségűek. Az újságírás mintaként szolgál, az embereknek fontos, hogy mit látnak leírva. A gyengülés a szakmai színvonal általános csökkenését tükrözi, és ez rontja a szakma presztízsét. Ezzel szemben a nyomtatott sajtóban az értelemzavaró hibák ritkábbak.
Milyen helyesírási hiba a legszembetűnőbb?
A különírás-egybeírás, a kiejtés szerinti és a szóelemző írásmód okozza a legnagyobb kavarodást. A mondatszerkesztési és központozási hibák is különösen elterjedtek. Például a vesszők indokolatlan használata vagy hiánya, az egyeztetési problémák vagy hosszabb mondatok esetén a halmozott állítmányok kezelése gyakran hibás. Ilyenkor zavarossá válik a mondat értelmezése. És ez nemcsak esztétikai probléma, hanem tartalmi is. A tulajdonnevek helyesírásának hiányosságai is sokszor előfordulnak ugyanúgy, mint a kétjegyű betűk érthetetlen módú kettőzése, például az „eddzen” helyett „edzzen”.
Mi a véleménye arról, ha valaki tévesen tud egy helyesírási szabályt, de meg van győződve annak helyességéről?
Ez a jelenség sem ritka. Aki tudatlan, de eltökélt, azt nagyon nehéz meggyőzni. Az emberek olykor indokolatlanul oktatják ki egymást, és újságíróként bizonyos szintig bele is kell menni a vitába a helyes nyelvtudás népszerűsítésének érdekében! Ez viszont komoly ellentmondás, mert ha egy újságíró folyton ezzel foglalkozik, nem marad ideje az írásra. Olyan ez, mint régebben a foci: mindenki értett hozzá, legalábbis ezt gondoltuk magunkról. Nyelvtani, helyesírási kérdésekben azonban könnyű megfogni az átlagembert, mert gyakran még a kérdést sem érti. Egy szerzőnek, a nyilvánosság számára alkotó embernek rendelkeznie kell a megfelelő kommunikációs stratégiával ahhoz, hogy ezt jól tudja kezelni. Valahol letiltják a kommentelési lehetőséget, máshol ignorálják a hozzászólásokat. Nagyobb médiumok esetén pedig akár külön személy is foglalkozhat ezek megfelelő kezelésével.
Megengedett „észrevétlenül” korrigálni egy cikk helyesírási hibáját?
Nyelvészként és elvárásokkal rendelkező olvasóként úgy gondolom, szégyen egy portálra nézve, ha hónapokig, évekig helytelenül szerepel valami a felületen. Minden hibát orvosolni kell, különösen, ha egy hiba a cikk értelmét változtatja meg. Egy elemi helyesírási hiba nem sajtó-helyreigazítási kérdés, mivel elenyésző a valószínűsége, hogy a lényeg szándékos torzítása miatt követték volna el a hibát. Ez a minőség biztosításáról szól. Mindenesetre közös cél, hogy ha valaki felhívja ilyesmire a figyelmet, azt köszönettel kell fogadni, kijavítani, és szükség esetén erről az olvasókat tájékoztatni! Etikátlan lenne ilyenkor például a hibát észrevételező kommentet törölni.
Az írott sajtóban is elfogadható-e a megszokottól eltérő nyelvhasználat, nyelvjárás, vagy ez csak élő szóban "megbocsátható"?
Az országos hatókörű sajtó, különösen az írott újságírás a köznyelvet használja, viszont a helyi, regionális médiában előfordul a helyi nyelvváltozat, a nyelvjárásias elemek használata is. Hangsúlyozom, hogy ez nem jelenti azt, hogy a nyelvváltozatok, a nyelvjárások helytelenek lennének, egyszerűen csak az az elvárás, a norma, hogy az országos média köznyelven kommunikál. Vannak viszont nyelvváltozattól független elvárások, és hadd hozzak erre egy példát. A közhiedelemmel ellentétben a szórend például nem teljesen szabad a magyar nyelvben. Az állítmány a mondat központi része, és ami még ezen kívül különösen fontos a mondatban, azt az ige elé tesszük – ebben nincs különbség a nyelvváltozatok között. A nyelvjárások inkább a szókincsben, a hangzásban és kis mértékben a grammatikai szerkezetekben térnek el a köznyelvtől. A helytelen szórend nem nyelvváltozatfüggő, ráadásul félrevezetheti az olvasót, az újságíró ezzel nehezítheti a pontos értelmezést, és ez kerülendő. A szórendnek mindig a jelentést kell segítenie! Az újságíró feladata, hogy pontosan és érthetően fogalmazzon.
Mennyiben válthatják ki a helyesírás-ellenőrző weboldalak a szabályzat megtanulását?
Ma már mindenki digitális eszközön állítja elő a tartalmait, holott tollal, papíron, kézírással tanuljuk az írásművelést. A digitális írást, gépelést magunk sajátítjuk el. Nem készségszintű tudásról beszélünk, így menet közben olyan tévesztéseket is elkövetünk, amelyek kézzel írottan nem fordulnának elő, mint például a betűk felcserélése, a szóközhibák, a nagybetű eltévesztése vagy az egyszerű félreütés. A digitális környezet rengeteg hibának ad táptalajt. A helyesírás-ellenőrző, nyelvhelyességet követő és stíluselemző modulok azért jöttek létre, hogy a digitális környezetben könnyebb legyen írni. A laikusok számára rendkívül hasznos szolgáltatás egy szakmailag alátámasztott, nyelvi javaslatokat osztogató program. Jól használni ezeket viszont csak a szabályok ismeretében lehetséges. Akkor tudom, valóban megbízható-e az ajánlás, ha szövegkörnyezettől függően el tudom dönteni, hogy például „egy boros pohárról” vagy „a borospohárról” van-e szó.
Hogyan teszi élvezhetővé a helyesírás tanítását az NTGN diákjai számára?
Fontos, hogy feltérképezzem a nyelvtani, helyesírási tudásszintet, a színvonalat és a motivációt. Életszerű példákon keresztül tanítok, olyan hétköznapi gyakorlatból vett példamondatokat és cikkeket hozok portálokról, melyeket amúgy is szívesen olvasok. A diákok motivációját az határozza meg, hogy mennyire tudják hasznosítani az ismereteket a mindennapi munkájukban. Mindamellett a kritikai szemlélet kialakítása és fejlesztése sem utolsó szempont, ám ez nem megy háttértudás nélkül. El kell jutni odáig, hogy a diákok értsék például a szószerkezet és a szóösszetétel közti különbséget, ezután tudnak kritikusan hozzáállni a szabályok alkalmazásához. Kifejezetten élvezetes, amikor már tudunk egy rendszert kritizálni. Kell a stabil tudás, amihez képest kritikával élhetünk!
Van különbség abban, ahogy az egyes csoportok számára oktatja a tantárgyat, vagy ugyanazokra az alapismeretekre van szüksége mindenkinek sajtóorgánumtól függetlenül?
A rossz helyesírás szakiránytól függetlenül problémákat okozhat. A cél, hogy a kurzus végére ne pusztán ösztönből döntsenek a diákok a helyesírásról, az alapján, hogy hogy néz ki jobban leírva egy szó, hanem hogy meg is tudják indokolni azt. Az online újságírókon nagyobb lehet a hangsúly, de például kellemes tapasztalatok értek a rádiósok és a sportújságírók motivációját illetően is. Aki magát valamilyen szinten újságírónak gondolja, mindegy, milyen szakágban dolgozik, megalapozott nyelvi kompetenciával és alapos helyesírási ismeretekkel kell rendelkeznie. Óriási galibát tud okozni a helyesírási hiányosság. Gondoljunk csak bele, ha például hírszerkesztőként a hírolvasónak egy hibákkal teli anyagot adunk… Felolvasáskor ez félreértéseket, nehézségeket okozhat. Ilyen tekintetben tehát nincs jelentősége, ki milyen médiumnál kíván elhelyezkedni, a helyesírási alapismereteket mindenkitől elvárjuk.
Dr. Bódi Zoltán nyelvész, egyetemi docens, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Kodolányi János Egyetemen oktat. A Magyar Rádióban indult MODEM IDŐK, majd Netidők, jelenleg a szlovák közmédia Pátria Rádióján működő PosztmodeM című digitális kultúrával foglalkozó rádióműsornak 1995-től, a kezdetektől fogva állandó szereplője, nyelvész szakértője. Kutatási területe az informatika nyelvhasználata és terminológiája. Az e-nyelv.hu alapítása is a nevéhez fűződik még az ezredforduló előtt, melyet ma már dr. Balázs Géza és munkatársai üzemeltetnek. Bódi Zoltán a Nemzeti Tehetséggondozó Program tanára, a Magyarságkutató Intézetben nyelvi tervezéssel foglalkozik. Szilágyi Árpáddal és még néhány kollégájával együtt rendszeresen videóblogolnak a YouTube-on a PosztmodeM nevű, digitális világról szóló csatornájukon.
