Ragyogó tehetségünkre, Maletaški Krisztinára (1993–2021) emlékezünk

Gyöngyhalászok vagyunk. Alighogy kifutottunk a tengerre, valódi igazgyöngyöket találtunk, akik közül az egyik legkülönlegesebb rövid idő múlva kihullott tenyerünkből. Televíziós újságírás szakirányunk második generációjának kiemelkedő tehetségére így emlékeznek pályatársai:

 

 

A múlt héten sírtam egy olyan lány váratlan, ésszel felfoghatatlan halála miatt, akit április óta csakis a virtuális térben ismertem. Soha nem láttam, láttunk a webkamerában feltűnő arcán kívül semmit, mégis, a csoport egyik motorja volt. Hangos volt, szókimondó, a végletekig őszinte, az igazságtalanság ellen harcoló. Nagyon jókat tudott kérdezni, ízig-vérig riporter volt. Nem is értettem néha, mit is keres köztünk, tanoncok között. Sohasem láttam, s már nem is fogom fizikai valójában, de kötődtünk hozzá. Biztos volt oka hirtelen távoztának, csak még nem tudom, mi.

N. F. L. – a Televíziós újságírás szakirány résztvevője 

 

 

Nem tudom, az élet kinek, hogyan osztja le a lapokat, de most valamit nagyon összekevert. Egy olyan értékes embert hívott vissza, akinek még rengeteg dolga lett volna közöttünk. Félbehagyott mondatok, gondolatok, interjúk, egy félbehagyott élet! Valami nem jól működik. Kiki! Mi történt? Neked itt lenne a helyed! Tanulnunk kellene még tőled, együtt nevetni, sírni, mérgelődni, beszélgetni.

 

Másképpen döntöttél. Elmentél, de ezt mi még nem tudjuk felfogni. Itt vagy velünk, halljuk a hangod, látjuk az arcod. Csak remélni tudjuk, hogy ott, ahová mentél, jó neked. Lelked békét lelt, a nap mindig süt, és azt csinálod, amit mindig is szerettél. Beszélgetsz, nevetsz egy jó kávé mellett!

Hiányzol nekünk Kiki, vigyázz magadra!

K. O. – a Televíziós újságírás szakirány résztvevője

 

 

Drága Kiki!

Amikor csak rád gondolok, mindig a fényesen csengő hangod jut eszembe. Az a hang, amely megdobogtatta a szívünket és megmelengette a lelkünket. Az a hang, amelyen keresztül átadtad csodálatos történeteidet és mély tapasztalatokról árulkodó gondolataidat. Hova lett ez a hang? Miért kellett ilyen fájóan korán elhalkulnia? De eltűnni sohasem fog! Nem engedem, nem engedjük! Szeretünk, Kiki. Nagyon hiànyzol.

L. B.

 

 

Csoporttárs, barát, példakép. Rengeteget szerettem volna még tanulni tőle, és amióta már nem jelentkezik be a hívásokba csak arra tudok gondolni, hogy úgy megittam volna egy Kávét Kikivel.

V. L. – a Televíziós újságírás szakirány résztvevője

 

 

 

Kiki volt az egyetlen a csoportban, aki kész tévés volt, már évek óta dolgozott vajdasági tévénél, sok mindent tudott, ami mi még csak tanultunk. Ehhez a tudáshoz hozzájött valami elképesztő munkabírás, ami normál esetben elegendő is lenne a boldoguláshoz, csakhogy az ő élete nem volt ilyen egyszerű. Mindennapjaiban egymást érték a nehézségek és kihívások, amelyek folyamatos küzdést jelentettek számára. De sosem adta fel, nem vesztette el a jó reményét és a jövőbe vetett bizalmát. Miután legyőzött egy akadályt, azzal az erővel szállt szembe a soron következővel. Mindeközben nem tévesztette szem elől a terveit, folyamatosan a jövőbe tekintett, lendületben volt. Éppen ezért is annyira felfoghatatlan, hogy ez a lendület, most megtört. Váratlanul és visszafordíthatatlanul.

Cs. Z. – a Televíziós újságírás szakirány résztvevője