Színház az élet - A Csokonai Fórum Színház új épületében jártunk
Második nap, első reggeli, túl a beavató estén. Közös vacsora, cikkírás, megbeszélés, nótázás – ebben a sorrendben jutottunk át az éjszakán. A reggeli alatt a tévés műsorszerkesztők sztoriznak arról, hogyan is áll össze egy képanyag végleges formája. Forgatókönyvírás, forgatás, vágás, korrekció. Egy szerkesztő feladata bőven a terepmunkálatok előtt kezdődik és gyakran éjszakába nyúlóan, az adásba kerülés pillanatáig tart.
Laura, a második nap egyik kulcsfigurája, már serényen készülődik – egy kamera előtt szereplő személynek ugyanis többrétű teendői vannak reggelente: beleegyező nyilatkozatok az interjúalanyok részére hangra, képre vonatkozóan egyaránt, a megfelelő ruha és kiegészítő kiválasztása, haj- és smink kreálása.
“Te vagy a főszereplő, úgyis megvárnak”
– nyugtázom a kapkodást.
Mozgólépcső és fénycsarnok
A délelőtti órákban a debreceni Csokonai Fórum Színházba vezet az utunk. Leküzdve a parkolási és egyéb logisztikai problémákat – melyekre ismeretlen terep lévén nem tud teljesen felkészülni az ember – már robogunk is befelé a művészbejárón. A stáb ügyesebb fele ekkorra már kamerákat felállítva veszi a Pál utcai fiúk színdarabjának próbáját. Egyeztetés, jegyzetelés, vágóképek felvétele számtalan szögből. Laura eközben igyekszik felkutatni interjúalanyát és bejárni a leegyeztetett forgatási helyszíneket. Színészekkel elegyedik szóba, jeleneteket figyel, kérdéseket egészít ki.
A nap folyamán folyosón ácsorogva várjuk, hogy például a balett-teremben szünet legyen és a kameraman beszökhessen. Állandó kérdés beltéri munkálatok lévén, hogy vajon lesz-e elegendő fény. Mindenesetre egy lámpa mindig van nálunk. A háttér sem mindegy soha. Mindezt azonban csakis a helyszínre érkezve látjuk valósághűen – lehet bármilyen a szervezés és akármilyen profi az előkészület, gyakran kell improvizálni.
Ha épp egy mozgólépcsőt kell ehhez beindíttatni, vagy fényárban úsztatni a csarnokot, esetleg a tetőtéri büfét átrendezni, akkor is megéri.
A csapat teljes egészében és felszereltségével vándorol ilyenkor emeletről emeletre, helyszínről helyszínre.
Váratlan helyzetek
Mi a teendő, amikor valaki nem akar a felvételen szerepelni? Váratlan helyezetek mindig adódnak, tehát rugalmasnak kell lenni – Laura fel is ajánlja, hogy esetleg egy másik napon visszajönnénk. Végül ez nem szükséges, a minket körbevezető színésznő készségesen betekintést enged a kulisszák mögé és minden információval ellát, amire csak az anyag szempontjából szükségünk van.
Rengeteg időt töltünk helyszínek keresgélésével, beállással, technika össze- és szétpakolásával. Mennyivel tovább tart a fel- és beállás, mint a forgatás, mindig rácsodálkozik az ember.
“Inkább legyen több szöveg felvéve, a kivágottakat pedig narrációban is fel lehet használni”
– ezzel a jelmondattal indul a csapó, rajtol a kamera, Laura pedig már a puskája nélkül vezeti a beszélgetést a kamerák kereszttüzében. “Ha fekete mappában lennének a papírok, használni lehetne, így viszont kiég tőle a kamera.” – hangzik a kameraman ítélete. A csapat próbál biztosra menni, hogy a felvétel használható legyen. Öltözőkbe és előadásokra osonunk be – ám ez is pillanatokon belül át tud alakulni, ha például kiderül, hogy a közönség és a főműsor nem kamerázható. “Csak hívásra szabad jönni, úgyhogy kerestem egy másik ajtót” – hangzik az egyik operatőr, Szabi poénos nyugtázása a színpadra lépésekor.
Laura a függöny mögött lépkedve ráharap minden egyes kulisszatitokra.
Süllyesztőben ücsörögnek, a mikrofon és mikroport olykor a ruha alá és hajjal eltakarva találja meg tökéletes pozícióját. Ügyelve arra, hogy a felvételt ne torzítsa!
A forgatás csúcspontja, amikor fényárban úszik a csarnok és a mozgólépcsőn fel-le az operatőr és a műsorvezető keresztezik egymás útját.
A stáb kreatív ötletekkel áll elő egész nap
Így veszik fel a Kelet-Magyarország leghosszabb mozgólépcsőjére megálmodott jelenetet, mely az anyag leglátványosabb eleme. A csillagos eget imitáló plafont sem felejtjük ki néhány schnitt erejéig, s ha kell, a műsorvezető a díszletre is hajlandó felmászni az ütős zárszó kedvéért.
Az egész nap kreatív megoldások kiötlésével és megvalósításával telik a stáb számára. “Egy schnitt legyen vagy vágással oldjuk meg? Várj, összerakom a fejemben!” – Laura agya folyton folyvást jár, sőt a forgatás után sem áll meg. A vágó mellett ülve is kontroll alatt tartja a végeredmény alakulását. Az utómunkálatok olykor késő estébe nyúlóan zajlanak az alkotótábor során – hiába egy élesben működő szerkesztőségnél is megesik. A rendkívül hosszú nap végén hulla fáradtan fekszik le a társaság.
A csapat másik fele Nyíregyházáról tér vissza. Megérdemeljük a pihenést, hiszen holnap is van nap. S a forgatások egyelőre még nem állnak meg.
