Mire jó ez nekünk? Nem fényképész akarok lenni, írni szeretnék. Úgyis jön velem a fotós, ha tudósítani megyek! Gépet venni és cipelni? Na persze! Ezek voltak az átcikázó gondolataink az első NTGN-es sajtófotózás órán. Aztán szépen megértettük, miért is van szükség a havi egy tömbösített intenzív órára.
Továbbra sem szeretnék online újságíróként fotósnak állni. Még csak sikerélményekkel sem vagyok tele e téren. Az viszont, hogy egy újságíró munkájához kétségtelenül hozzátartozik a kamera kattintgatása, vitathatatlan. Viszlát megúszós illusztrációk! Török János végigkalauzol a sajtófotózás világán.
A masszív fényképezőgépek társaságában eltöltött tíz órás intervallumokba rengeteg fér. Gyújtótávolság, expozíció, fehéregyensúly, makró. Minden szó értelmet nyer, és már tudjuk azt is, hogy egy kép nem homályos, hanem életlen! Kompozíciókat tanulunk, majd irány ki a szabadba, és éljen az önálló gyakorlás! Visszatérve az NTGN falai közé pedig jöhet a feldolgozás, a képszerkesztési praktikák, és például egy antik börze, vagy egy épületelfedező túrán rögzített mozgóképek vágása. Mert igazán izgalmas anyag – pláne a mai világban – nem születhet meg átgondolt fotósorozat és jól megtervezett vágóképek nélkül!
Bagolyszemle és műtermi portréfotózás
A díjnyertes fotók gyűjteményeit rendszeresen forgatva megtanuljuk elemezni a kedvenceinket. Elismert fotósok neveivel találkozunk és megfigyeljük a stílusjegyeiket. Fejlődik a műveltségünk, ráadásul jól esik elmerengeni egy-egy kifejező galérián. Kutatunk olyan képek után, melyeket annak mintájára be is tudunk fotózni. Habár csodák csodájára nem olyan egyszerű semmi, mint amilyennek tűnik.
Bagoly az órán? Igen, szó szerint! Ehhez képest az osztályterem műteremnek berendezése laza sétagalopp. Húzzuk a statívot, tartjuk a lámpát, modelleket meghazudtolóan pózolunk, s az elvetemültebbek akár profi fotósokat megszégyenítő módon a földre is vetik magukat. Mindent a legelőnyösebb szögért! Ezek után jöhet bármilyen sajtótájékoztató, a beltéri viszonyoknak megfelelő módszerek ismerősként köszönnek majd vissza.
Amikor elhagyjuk a bázist…
Egy-egy aktív csoport ismérve, hogy kihelyezett óra keretén belül fedezik fel legszívesebben a környék adottságait. Ám be kell vallani, az NTGN bázisát körülölelő városrész nem sok szaftos témával lát el képek terén sem. Adott egy szezonális pipacsmező, egy tömött Lidl, csörgedezik egy leheletnyi patakocska, nem túl messze magasodik egy magányos templom, és bozóton át lehet elérni az ajánlott kifőzdék egyikét. Nem árt tehát továbblépni és elhagyni a kerületet, esetleg csapatépítőként felfogni a kiruccanást. Irány Szeged, a Margit-sziget, vagy az örök visszatérő Szentendre. Sokszor nem könnyű megtalálni a témát, ahogy vállalkozó szellemű személyeket felhajtani sem. Az iskolai feladatra hivatkozás persze segíti a projektek sikerességét, élesben azonban ez a mondóka már nem lesz opció. Határozott fellépés kell, melyet Janó prezentál is rendszeresen élesben! Hogy a megkörnyékezett alanyok ne tudjanak nemet mondani. Emellett a körültekintő eljárás is kötelező a későbbiekben, hogy a fotók kikezdhetetlen felhasználása ne okozzon problémát! Kajakosokat lencsevégre kapni, a játszótér legcukibb pajtásait – a szülők örömére – pár percre reflektorfénybe helyezni, vagy az éppen felújítást végző munkások aktív pillanatait jól elcsípni odafigyelést és érzéket is kíván. Mi sem mutatja ezt jobban, mint egy sajtófotó kiállítás, ahol óriási premier plánban merenghetünk el a legkiemelkedőbb fényképeken. A megörökített pillanatok híres darabjainak tanulmányozása mellett izgalmas utazást ad a mögöttes jelentéseken is eltöprengeni. De Szentendre az abszolút kedvenc kitelepülési helyszín. Janóé legalábbis biztosan, diákként pedig szintén garantáltan át lehet szellemülni. Hangulatos séta a macskaköves utakon, finom kávé az egyik kis ékszerdobozban. Farönkön ülve ceruzával skiccelgetni, majd egy pokrócon a vízfesték kavargatása közben a gyerekkorunkat újra élni, így is eltelhet egy nap az NTGN-nél. Igazi terápiás hangulatú óraként, ahol a gyerekek kíváncsian odaszaladnak a ‘nagy művészekhez’, és a verőfényes napsütésben megcsodálják a megfestett nüánsznyi részleteket. Gondoljuk végig, mit, mennyit, hogyan rajzoljunk le – ezen a mezsgyén elindulva pedig a fotónak is meglesz a maga miértje. Egy érdekesebb törzsű fa és a környék ember alkotta tetőerdeje egymáshoz viszonyítva egy hatalmas lépés az óra lényegének megértése felé. Bizony belénk vésődik a képalkotás művészetének alapja.
Összeesküvés a csoport ellen
Olykor megszületik egy közös projekt gondolata is a tanárok szövetkezésében, amihez érdemes jó témát találni. Hogy az anyagból egy olyan publikálható riport kerekedhessen, amely csapatmunkaként megoldható. Van, aki egy jó kérdést tesz hozzá, míg más szerez egy spiritusszal teli választ. Aztán akad, aki lő néhány használható fotót, míg az adott cikk tematikájához is vadássza valaki a bővebb információért az illetékes hivatalos szervet. És végül megszületik az alaposan körüljárt végeredmény.
Megterhelő-e egész napra összezárva lenni? Ha jó a csapat, észre sem venni. Nehezebb-e többen együtt dolgozni? Csak mint amennyire egyedül is felmerülhetnek nehézségek. Értékelhetővé tud válni egy ilyen közös feladat? Lelkesen hozzáállva mindenképp. S hogy mindehhez kell-e a sajtófotózás óra? Határozottan! Egy jól sikerült fotó, vagy egy érdekes mozgóképes összeállítás ugyanis kikövezett út lehet az olvasók felé. Mert az írott szavaink igenis így nyernek még eggyel nagyobb teret.
- Milány Kincső beszámolója
