A Mediaworks tapasztalt újságírója és az NTGN online szakirányának ősszel kinevezett témavezetője, Fülöp Zoltán a ranglétra minden fokát megjárta. Pályafutását Pécsett, a Dunántúli Naplónál kezdte még egyetemistaként –dolgozott az online szekció munkatársaként, később sportriporterként, de rendszeresen írt oktatási, illetve kulturális témájú cikkeket is, míg végül 2016-ban főszerkesztői kinevezést kapott. „24 éve ugyanott dolgozni őrjítően hangzik a mai generáció számára. Ráadásul a mai fiatalok nem is értik, mi az a lapzárta, vagy hogy valami nem fér bele az újságba. Ugyanakkor nekem a Dunántúli Naplónál eltöltött évtizedek nagyon sokat adtak, sok helyzetben, sokféle feladat kapcsán kellett helyt állnom, és ma már elmondhatom: nincs olyan terület a nyomtatott és online újságírásban, ahol ne mozognék rutinosan.”
Fülöp Zoli nemcsak egyszerű újságírói, szerkesztői munkákat kapott a Mediaworksnél, de hozzá tudott járulni számos szakmai újításhoz is. Erre példa a Takács Zoltánnal közösen megalkotott Mediaworks stíluskönyv is, ami az újságírók kézikönyveként máig alapvetően meghatározza a vármegyei napilapok formai és tartalmi elemeit, a helyes címadástól kezdve a precíz szerkesztési elvekig mindent beleértve. „Egy ideális világban mielőtt valaki egy komolyabb cikknek nekilátna, át kellene rágnia magát a stíluskönyvön. Ez lenne mindenkinek a legjobb. Mondjuk minden példa Baranya megyéből van... Vicces, hogy a Mediaworks „bibliája” máig az ottani példákkal apellál” – hívja fel a figyelmet Zoli, aki szerint az íráskészség fejlesztése valójában csak a gyakorlásról szól. A szívvel-lélekkel való munka viszont igazi különbséget tesz újságíró és újságíró közt. Zoli szerint az újságírás szakmai részében nincs semmi ördöngösség. “Ha felveszek valakit, mindig az embert nézem a készségek mögött. Sőt, azon felül is. Ha 100 százaléknak veszünk egy profi újságírót, akkor egy kezdőt sok türelemmel, sok odafigyeléssel 80 százalékig el tudok vinni. A maradék 20 százalék pedig lehet, hogy soha nem jön ki. Az veled született, mert például a szüleid is ebben a szakmában voltak, vagy sokat olvastál gyerekként, vagy mindig is érdekelt a szöveg varázsa. Vagy a lelkesedésed hatalmas, a szíved nagyobb, mint az eszed, és ez fog előre vinni. Azt szoktam mondani, hogy mindenki meg tud tanulni gitározni, de ez nem jelenti azt, hogy jó dalokat is fog majd írni.”
A baranyai szerkesztő számára az NTGN már a kezdésnél egy nagy pluszt adott. „Aki ugyanis idejön, az azért teszi, mert érdekli a szakma. Olyan tudást akar, amit majd részben forintosítani tud.” A diákok lelkesedésére alapozva Zoli úgy véli, hogy minden csoportban van legalább egy olyan tehetséges hallgató, akit már most alkalmazna. “Ezt a tudtukra is adom, mert így ők is érzik, hogy bizalom van feléjük a részemről. Ha jókat kérdeznek, értelmes, érdeklődő a tekintetük, jó a hozzáállásuk, engem megvettek."
Zoli egyébként egyetemi hallgatóként köztársasági ösztöndíjas volt, megnyerte az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát, demonstrátorként is dolgozott a pécsi bölcsészkaron. Tanított sokáig a magyar-kommunikáció szakos diplomájával az egyetemen, ahol sok sikerélmény érte. "Ha a kurzusod végén 12-ből 11-en odajönnek, hogy legyél a konzulensük a szakdolgozatuknál, az jó érzés. Újságíróként viszont akkoriban nagyjából a háromszorosát kerestem annak, amit az egyetem ajánlani tudott volna, ha ott folytatom a pályafutásom. Úgyhogy az újság mellett döntöttem.”
A Dunántúli Naplónál eltöltött több mint két évtized alatt volt sportos, eseményes, online-os újságíró, oldalszerkesztő, főszerkesztő is. „Engem nem tudnak becsapni. Ha azt mondja nekem egy sportújságíró, hogy a mi munkánk milyen nehéz, akkor én azt mondom, hogy igen, tudom, hiszen 6 évig én is ezt csináltam." A főszerkesztői munkából azt tanulta meg, hogy gyorsan kell dönteni, a jó lépéseket megtenni – és hogy az újságírói munka soha nem ér véget. „A mai világnak az egyik negatív hozadéka amúgy is az, hogy egyre kevésbé válik el a szabadidő és a munkaidő. Ha otthon is ránézek a céges emailre, akkor válójában dolgozom. A mi munkánkban ráadásul, ha este nyolckor látok egy balesetet, akkor nem mondhatom, hogy nem érdekel, hogy nem vagyok ügyeletes, majd reggel foglalkozom vele."
Online újságírás, mint hivatás – Mit várhatunk az új témavezetőtől?
A digitális világ változásaihoz való alkalmazkodás Fülöp Zoli számára nem idegen. "2000-ben úgy kezdtem el újságíróként dolgozni, hogy otthon még internetem sem volt. Úgyhogy én párhuzamosan haladtam a digitális forradalommal. Éppen ezért már a legkorábbi cikkeimnél is figyelembe vettem, hogy hogyan fog majd kinézni a neten, milyen videót lehet hozzá készíteni, képgalériát csatolni, vagy mihez passzol egy fórum. Ez utóbbit ma már felváltotta a közösségi média – most minden cikknél eszembe jut, hogy miként kell majd kitenni a facebookra."
A kattintásvadászatról úgy tartja, ebben a játszmában mindannyian részt veszünk. "Szerintem az olvasók többsége tudja, hogy clickbait címmel van dolga, mégis kíváncsiságból kattint. Én sem vagyok kivétel: abban bízom, hogy egyszer tényleg találkozni fogok olyan tartalommal, amely teljes mértékben összhangban van a címével.”
Sokan azt mondják, hogy a print újságírásnak leáldozott, de Zoli szerint ez nem ennyire egyszerű. "Még mindig van egyfajta kötődésünk a tárgyhoz. Ahogy a bakelitlemezhez vagy a papír alapú könyvekhez. Az emberek szeretnek megfogni dolgokat, érezni az anyag valódiságát. A digitális tartalmak persze egyre fontosabbak, de a kettő kiegészítheti egymást, és igenis van még létjogosultsága a nyomtatott sajtónak is.
A túlzott információáradatban könnyű elveszni olvasóként, így azt tanácsolja, hogy mi magunk húzzuk meg a határokat, hogy meddig és miből informálódunk. Az újságírók részéről pedig nemcsak az fontos, mit írnak le, hanem hogy hogyan adják azt át. "Egy jó történetmesélés ebben az információtengerben is ki tud tűnni. A feladat az, hogy megtaláljuk azokat az apró, mindennapi eseményeket, amelyek mélyebb jelentéssel bírnak. Ezek a mikrotörténetek néha többet elmondanak a világról, mint a nagy hírek. Az újságírás lényege, hogy ezeket az apró történeteket úgy mutassuk be, hogy az olvasók is észrevegyék bennük a nagyobb összefüggéseket. Rengeteg személyes történet vesz körül minket. A közösségi felületeken megosztjuk az életünk részleteit. Újságíróként ezeket kell egy nagyobb képbe helyeznünk. Azt üzenném a diákoknak, hogy keressék a történeteket a mindennapokban, mert millió érdekesség vesz körül minket. Észre kell venni a hétköznapinak tűnő dolgokban is a sztorit, hiszen ezek azok, amikhez az olvasók igazán kapcsolódni tudnak. Egy jó újságíró nemcsak hírt közvetít, hanem élményt is ad.”
-Milány Kincső-
