Zárt ajtók mögött a csendesszobában kinyílik a tüdő
A rádiós szakra azért érkezik az ember, (például) hogy megtanuljon normálisan artikulálni és szépen beszélni. Többünknek ez a motivációja, így a stúdiózás lehetőségét tűkön ülve alig várjuk az NTGN-nél.
És ehhez a beszédtechnika órák csak hab a tortán. A rádiós újságírás képzés is híres arról, mennyi stúdiózás szerepel benne. Szinte minden tantárgy szerves, és mindennapos része. Illés Márton az egyik, akivel bőszen be lehet – és van is mit – gyakorolni.
Ahogy egy kereskedelmi rádiós szerepeltet…
Marcival havonta egy tömbösített óra van, ahol a kereskedelmi rádiózással kapcsolatos információkat érdekes, saját tapasztalatból vett csomagolásban tárja a személyes hallgatósága elé. Izmos 10 órás foglalkozás ez, de hiánypótló. Tévhiteket eloszlatni, a női rádiós műsorvezetők kultuszát firtatni, és már rögtön az elején mélyvízbe ugrani: ötféle felkonf, ugyanabban a témában, ugyanazokkal a kötelező elemekkel, aztán a beolvasás sem marad el.
Táncot járnak az ujjaink a billentyűzeten, mindenki próbál ütős, frappáns sorokat összerakni. Amit egy hivatását gyakorló rádiós természetesen fejből mond, és szinte kivétel nélkül sosem ír le. Na persze ezt a spontaneitást csak az évek tudják megadni, nekünk első körben untig elég írott kreálmányainkat hangosan is prezentálni.
Irány a stúdió, fülhallgató feltesz, mikrofon beállít, Audacity elindít, hangpróba élesít, és már mehetnek is a beolvasások szépen sorba. Egy kicsit több életet kell csempészni abba a “haldoklásba”. Vajon meg lehet ezt tanulni? Pláne lámpaláz nélkül létezni? Hogy ne hangozzunk erőltetettnek, pláne ne hasson az egész felolvasottnak, közben pedig ne süljünk bele se? Ezért vagyunk itt, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem csináljuk is!
Oltalom alatt
A csendesszoba védő oltalmában is bebizonyosodik, újra és újra, hogy egymástól hihetetlen, mennyit lehet tanulni… Hogy mindenki egyedi stílusában eredeti módon megoldva a feladatot meg merhet nyílni, mert itt szabad őszintén megnyilvánulni. Ráadásul még nem egyszer vicces pillanatokat is okozva vállalni önnön valónkat.
Különböző orgánumok, leleményes szófordulatok, és a végére még egy csepp magabiztosság is jár a dicsérő mondatoknak hála. Egyikünknek a zengő hangszínére, míg másikunknak a laza spontaneitásra vonatkozóan. Már rég mikrofonhoz kellett volna ültetni egyeseket? Esetleg úgy tűnik, hogy kettesek pedig bárkivel bármikor le tudnának vezényelni egy stúdióbeszélgetést? Objektív szívmelengető vélemények. E bimbózó ismertségben még nem ütötte fel a fejét az elfogultság. Ez maximum a kedves, egészséges biztatás kategóriája. Hogy előnyeinkre támaszkodva előbb utóbb bizony lehet belőlünk valami média-berkekben is, Illés Marci szerint is.
